Sátorkőpuszta, Strázsa hegyek – 2024. október 13.
Második Sátorkőpusztai barlangos túránkat tartottuk októberben. A helyszín ugyanaz, mint egy hónappal korábban, de az útvonalat pont fordítva jártuk be. Ennek elsődleges oka az volt, hogy most nem a legelső, hanem a legutolsó időpontot kaptuk a barlangban. Úgy kellett időzíteni, hogy legkésőbb fél 3-ra érjünk oda a bejárathoz. Emiatt egy órával későbbi, 10 órás indulást terveztünk. Az időjárás jóval kedvezőbb volt, a tűző napon való hosszas gyaloglás nem hiányzott senkinek, bár a napsütést időnként hiányoltuk.
Beszereztük a különböző hivatalokból a szükséges engedélyeket a fokozottan védett természetvédelmi területre való belépéshez. Így, ha természetvédelmi őrrel találkoztunk volna, akkor tudjuk igazolni, hogy jogszerűen tartózkodunk ott.
A mai esemény is teltházas volt. Többeknek ez volt az első Távolbanézős túrája. Remélhetőleg számunkra is tudunk olyan élményt nyújtani, hogy legközelebb is velünk tartanak.
Első megállónk a madárodúknál volt. Hoztunk tableten fotókat a madarakról, hogy tudjuk szemléltetni az odúk nagyságát (melyikbe milyen madár fér el kényelmesen), de végül nem került elő. Menet közben láttunk többféle hernyót, egy kimúlt siklót és jó pár színpompás virágot is.
A Gyilkos tónál szóba került a korábban ott élt állatok áttelepítése kapcsán az okozott környezetszennyezés és természetesen a tó nevének eredete is.
A Kis-Strázsa hegyen, miután kigyönyörködtük magunkat a kilátásban, tartottunk egy kisebb pihenőt. Az idő kicsit borongósra fordult, esett pár csepp eső is, de szerencsére annyi nem, hogy elázzunk.
Az első világháborús 7. számú hadifogoly temetőnél most nem csak az itt nyugvó elesettek, hadifoglyok sorsa volt ezúttal érdekes. Találtunk egy fát, aminek különös, nagy, világoszöld színű, kissé agyra emlékeztető termései voltak. Sikerült beazonosítani és kiderült, hogy narancseper nevű termésre bukkantunk.
Résztvevők között volt 2 tíz év körüli fiú is – nekik egyértelműen a sziklamászás volt a legizgalmasabb program. Ezúttal mindenki feljött, felmászott az összes helyre, kilátópontra. A kissé bátortalanokat segítettük, bíztattuk és az élmény, a kilátás mindenkit lenyűgözött.
A Tündérkapunál készültek a csapatfotók, csináltunk egy rövid videót, ahogy egyszerre kiabálják, hogy „Távolbanézős.hu” és egyszer csak betoppant Józsi. Meg akart lepni minket, mert tudta, hamarosan leérünk a barlanghoz.
A barlangi túra előtt megvolt az immár szokásos eligazítás, ismertető a barlang történetéről, feltárásáról, megkaptuk a hajhálót és sisakot és indultunk a mélybe. Végül 2 plusz ember csatlakozott a mi csapatunkhoz. Tartalmas, részletes előadást hallottunk a barlangról, a kövekről (nekünk többedszerre is érdekes és izgalmas volt), új elemként bekerült a fal egy részének lila fénnyel való megvilágítása. A 2 gyerek viszonylag hamar elunta a sok szöveget és amíg mi a sztorikat hallgattuk, ők fejlámpával világítottak a sötét üregekbe.
Gyorsan elröppent az a több, mint 1 óra odalent, és valószínűleg mindenki szívesen maradt volna még egy kicsit.
Ezek után nem volt más hátra, mint a kicsit több, mint 1 km séta vissza a parkolóig. Gyors kérdés-felelet kör arról, kinek mi volt a benyomása, hogy tetszett a program, a túra, a túravezetés. Az egyik srác rögtön rávágta, hogy 10/12 – azt hiszem, ennél nagyobb elismerés nem igazán kell.
Ismét volt, aki feszegette a határait, túl is lépett azokon, és ha előre tudta volna, mi vár rá, akkor valószínűleg nem jön, de utólag nem bánta meg. Nekünk ez is szuper jó visszajelzés, mert így azt érezzük, nem csak élményt, de egyben biztonságot is tudunk adni a résztvevőknek a túráinkon.
