2026.02.21 – Velencei hegység
Ezen a szombati túrán a Velencei-hegység talán kevésbé ismert részein kalandoztunk. Pázmándról indítottuk el a túrát. A posta előtt találkoztunk, ami azt jelentette, hogy egy jó darabon a községen keresztül kellett menni, viszont így meg tudtuk nézni a BuBa (Budapest-Balaton kerékpárút) pázmándi pihenőhelyét. Érdemes itt megállni és nézelődni egy kicsit, mert a kiállított szobrok önmagukban is érdekesek, viszont még különlegesebbé az teszi, hogy egy helyi mester, Varga Norbert láncfűrésszel készíti őket.
A település vége táblát alig elhagyva megérkeztünk a pázmándi kvarcitsziklák aljához. A szurdok bár kicsi, nagyon megkapó látványt nyújt, ahogy a keskeny sávban felénk magasodnak a sziklatömbök.
Felérve a Zsidó/Kálvária-hegy tetején találtuk magunkat. Ennek a kis csúcsnak két neve is van. A Zsidó-hegy elnevezés arra utal, hogy ha megfelelő szögből nézzük a sziklákat, akkor 2 zsidó ember arca vehető ki. Mi nem találtuk meg a megfelelő pontot, de így is csodálatos látvány volt a sziklák tetejéről. Kicsit arrébb a csúcstól 3 kereszt áll egymás mellett, utalva a Kálvária-hegy elnevezésre. A legenda szerint egy lépfenével küzdő zsidó lány összetalálkozott a hegyen egy jezsuita szerzetessel. A szerzetes áldást mondott, a lány meggyógyult és hálából ő állíttatta a kereszteket.
Innen tovább indultunk a P jelzésen – mely egyúttal kerékpár- és autóút is, így figyelnünk kellett a közlekedésre – a Csúcsos-hegy felé. Az út melletti szőlőkben folyt a munka és a kanyarok között egyre közelebb került a következő célpontunk. Időnként a látóhatár peremén felbukkant a Bence-hegyi kilátó sziluettje is, de a felkereséséig még hátra volt pár érdekesség. A Csúcsos-hegy előtt a kertben ismét feltűntek a rackajuhok. Eddig ahányszor erre jártunk, mindig a kerítéshez jöttek megszemlélni minket.
A vulkáni kialakulású Csúcsos-hegy az addigi viszonylagos sík terephez képest nem adta könnyen magát, így az ebédidőt itt tartottuk, amíg kipihentük magunkat. Nadap szőlőhegyének érdekessége, hogy a régi időkben akik a községben szomszédok voltak, azok a szőlőben is azok voltak, így az itteni birtokszerkezet megegyezett a községével.
A szőlőhegyről Nadap központja felé vettük az irányt. A Nadapi szintezési ősjegyet és ösmasszívumot néztük meg. Szó volt az Adriai és Balti főalappontról, a kettő közötti 67,5 cm különbségről az egész szintezés fontosságáról a térképészetben és más területeken. Itt készült el a csoportkép is, amihez a hátteret a gránitszikla adta.
A jelzésen elindultunk Velence felé, amikor elkezdett szitálni az eső. A többségnek ez sem vette el a kedvét attól, hogy megmássza a Bence-hegyi kilátó 118 lépcsőfokát és felülről megcsodálja a körpanorámát, ahonnan láthattuk a mai túra korábbi helyszíneit is.
Az eső egyre jobban rákezdett, így elindultunk mi is. A buszmegállónál kettévált a csapat – az autósok busszal mentek vissza Pázmándra, a kiindulási helyre, míg a tömegközlekedőkre várt még pár km séta a Velencei vasútállomásig.
