2026.01.07 – Királyrét, Börzsöny
Hirtelen ötletünk támadt, és arra gondoltunk, élvezzük ki a hatalmas mennyiségű frissen esett havat, kerüljük el a hétvégi tömeget és menjünk el kettesben egy kicsit a hegyekbe. Nem terveztünk nagy túrát, hosszú távot, a lényeg az volt, hogy kint legyünk együtt az erdőben.
Királyrét felé vettük az irányt. Persze jó párszor jártunk már itt, de ennyire békésnek, nyugodtnak még sosem láttuk. Rajtunk kívül tényleg csak az erdő állatai neszeztek.
Minden pillanatát élveztük. Frissen esett hó borította a tájat mindenütt. A porhóban látszott ugyan, hogy arra jártunk, de egymás nyomába sem igazán tudtunk lépni, mert a nyomok nagy részét rögtön visszatemette a hó, mintha homok pergett volna a lábunk alatt.
A parkolóból a Királyréti kisvasút megállója felé indultunk el. A síneknek csak a sziluettje látszott, a váltót is nagyrészt hó borította. Téli időszakban hétköznap nem közlekedik a vonat, de hétvégére biztosan megtisztítják majd, mert valószínűleg jó sok látogató jön majd erre kiélvezni a téli természetet.
A Várhegy vagy más néven Gránát-hegy 359 m magas csúcsára a lankásabb S jelzésen jutottunk fel. A háborítatlan táj itt is csodaszép volt. A kilátóban aznap mi voltunk az első látogatók, a lépcsőkre telepedett hóban a mi lábnyomunk került bele. Fent gyönyörködtünk a panorámában és megnéztük azt is, hogy 01.10-én szombaton mely hegyeket fogjuk majd bejárni a Kóspallagról induló túra során. A másik irányból letekintve pedig láttuk az aznapi túránk következő pontjait, pl. A Királyréti Horgásztó hóval borított, befagyott víztükrét.
Miután megcsodáltunk mindent alaposan, lent áttanulmányoztuk a tájékoztató táblát a Várhegyről, majd elindultunk a P▲ jelzésen lefelé. A Hevér-lyuk az turistaúttól alig pár méterre található, de a nagy részét most hó fedte – ha nem tudjuk, hogy merre van, simán elmentünk volna mellette. A korábbi bányajáratot ráccsal fedték be, hogy illetéktelenek ne mehessenek be. Mivel denevérek és szalamandrák telelnek át benne, ezért különösen fontos, hogy senki se zavarja meg a téli pihenésüket.
Megnéztük még a kissé elhanyagolt Braun Éva emlékművet, majd tovább sétáltunk a Bajdázói-tó felé. A tó partja és a befagyott vízfelületet is hó borította, nem igazán lehetett megkülönböztetni, hol kezdődik az egyik és hol ér véget a másik. Körbesétáltunk, és láttuk, néhol a szél elfújta a havat a víz felületéről. Megnéztük a romos menedékhelyet, majd a szintén romos ház mellett elhaladva megkerestük a Petőfi-forrást. Ebből sem látszott túl sok.
Bár a talált leírások alapján érdekesnek bizonyult volna a Bajdázói kőfejtő, de több helyen is tábla figyelmeztetett arra, hogy tilos a belépés, így visszafelé indultunk a Királyréti Horgásztó felé. A Szén-patak kis fahídján átkelve közelebbről megnéztük a volt Vasércbánya-tárókat. Az alsónak a fa ajtaja nyitva volt – bevilágítottunk lámpával, mire mozgolódást hallottunk bentről és jobbnak láttuk távozni. Visszasétáltunk az autóhoz és ezzel véget is ért az alig 5 km-es mini túránk.
