2025.08.16 – Naplementés túra, Nagykovácsi
ByTávolbanézős
Szép számban gyűltünk össze a szombati naplementés túrára Nagykovácsban. A találkozó időpontjában nagyon meleg volt, így igyekeztünk a bevezető részt rövidre fogni. Az előző heti bejáráson szerzett tapasztalatok alapján több liter hideg vizet és üres palackot vittünk magunkkal és ezek elég gyorsan gazdára is találtak.
Egy nagyon fontos dologra mindenképpen sort szerettünk volna keríteni indulás előtt. A féléves kérdőív utáni sorsolás nyertese is eljött ma, így át tudtuk adni a nyereményt Melindának.
A parkolóból az első utunk a cukrászdába vezetett. Mivel légkondis volt a hely, nem volt kérdés, hogy azok is bejöttek, akik nem kértek a hűsítő édességből.
A településről kiérve első megállónk a „Kőkereszt”-ként említett keresztnél volt, amit egy helyi házaspár 1899-ben állíttatott abból a célból, hogy az erre haladókat egy rövid időre megállítsa, elgondolkoztassa. A keresztet 2018-ban újították fel.
A kezdő, rövidebb emelkedő után értük el a Sisakvirág tanösvény kezdő pontját. A sisakvirág szép, ugyanakkor mérgező növény. A természetjárók íratlan szabálya szerint ami az erdőben volt, az ott is marad, így eleve nem szedünk virágot, de ez a növény nem csak mérgező, hanem védett is, a természetvédelmi értéke 5000 Ft.
Kb. 3 km megtétele után értük el a 2005-ben vörösfenyő elemekből épült 23 méter magas Csergezán Pál kilátót. A többség vállalkozott a 100 (aktuális számolások után 96) lépcső megmászására. Fentről gyönyörű körpanoráma várt ránk, tiszta időben nagyon messzire ellátni.
Uzsonna, pihenő, a kilátó és Csergezán életművének rövid ismertetése után folytattuk az utunkat.
Megtaláltuk a hatalmas hangyabolyokat. Most nem vonult annyi hangya, mint egy hete, de azért látványos volt. Felkészültünk a hangyák életéből is, így sikerült pár érdekességet megosztani róluk.
Megnéztük a képes fát, aminek a néphagyomány szakrális jelentőséget tulajdonít, időnként csodatévő erővel ruház fel.
Beszéltünk a töbör és zsomboly közötti különbségről, hogy melyik milyen veszélyeket rejt magában, miért nem jó ötlet bemászni ezekbe.
Az erdei forgóajtóval ellátott kerítés mindenkinek tetszett. A kerítést és a forgóajtót (a területen máshol létra, lengőkapu van) a fokozottan védett terület védelmében létesítette a DINPI.
A Nagy-Szénáshoz közeledve a szomszédos hegytetőn megpillantottuk a Csergezán kilátót. Itt szembesülhettünk azzal, mekkora távot tettünk meg a nap folyamán, mert a kilátó kicsinek és távolinak tűnt. Az utolsó emelkedőn túljutva végre elértük, amiért elindultunk – egy tökéletes helyet a naplementéhez. A hegy tetejéről elénk táruló körpanoráma lenyűgöző. Azt már tudtuk, hogy nem lesz olyan látvány, mint egy héttel korábban, mert néhol felhők takarták a Napot.
Elkészültek az első fotók, üldögéltünk és beszélgettünk a fűben, amikor Dorog felett a látóhatár peremén egyre jobban beborult az ég, párat villámlott is, nálunk pedig megélénkült a szél. Egy darabig tanácskoztunk, radarképet elemeztünk, majd a biztonság kedvéért úgy döntöttünk, hogy húzódjunk le a Nagy-Szénás turistaház romjainál épült menedékhelyre. Úgy negyed óráig voltunk lent, majd egy közeli dombtetőre tettük át a bázist, hogy legalább részben lássuk a naplementét, amiért jöttünk. Végül úgy láttuk, nem felénk hozza az esőt és vihart a szél, így visszamentünk a kereszthez. Megvártuk, amíg teljesen alábukik – vagy legalábbis a felhők miatt már nem láttunk volna többet. Mindenki elővette a fejlámpáját és az egyre jobban leszálló estében elindultunk lefelé.
A falu szélén a kék nyomós kutat már majdnem sötétben értük el. Innen még egy másfél km-es vidám hangulatú séta várt ránk a parkolóig.
A túra útvonala mindenkinek tetszett, és a résztvevőkben nem maradt hiányérzet azért, mert nem a „tökéletes” naplementét láttuk. A színek, a fények, a természet így is csodálatos volt.


















































