2025.08.09 – Naplementés bejárás
Ez a naplementés túrabejárás olyan volt, amikor minden összejön egy tökéletes naphoz (na jó, kevesebb hőség elég lett volna).
A nagy meleg a legtöbb túrázót más irányba terelte, alig találkoztunk emberrel az erdőben. Egyedül a kilátónál és a Nagy-Szénásnál volt „tömeg”, azaz 3-4 ember …
Nagykovácsiról indultunk és első utunk a fagyizóba vezetett. A cukorsokk után elindultunk felfelé az úton. Az első km-ek árnyék nélküli részen vezettek és nagyon melegünk volt.
A településről kiérve elhagytuk a keresztet (a túravezető képzésen az egyik feladat volt ide eltalálni), átmentünk az Ördög-árok felett, és elértük a Sisakvirág tanösvény kezdő pontját.
Innen hosszabb gyaloglás után értük el a Nagy-Kopasz hegy tetején lévő Csergezán Pál kilátót. Természetesen mint mindig, most is fel kellett mennünk a tetejére. A jó időnek köszönhetően messzire el lehetett látni a környező hegyekre.
Az Erdészek emléke hely körül hatalmas bolyt és rengeteg vonuló hangyát láttunk. A több ezernyi hangya vonulásának hangja az erdő csendjében olyan volt, mintha patak zúgott volna mellettünk. Nem sokkal távolabb újabb boly – vagy az előzőnek a B lépcsőháza mellett mentünk el.
Kiérve erről a szakaszról a Vasvári-nyereg előtt megtaláltuk a Képes-fát. Jó magasra tették a képeket – valószínűleg azért, hogy ne könnyen lehessen megrongálni.
A sárga jelzésen folytattuk tovább az utat. Kb. 700 méter után értük el a térképen zsombolynak jelzett nagy lyukat – ami számunkra inkább töbörnek tűnt, mert nem láttuk a zsombolyra jellemző lefelé menő mélyedést, lyukat. Persze nem mentünk le, így könnyen elképzelhető, hogy csak az aljnövényzet takarta, tehát tiszteletben tartottuk e veszélyes természeti képződményt. Elhaladtunk a Faizási erdő mellett, majd az erdei forgóajtón tettünk néhány kört a móka kedvéért.
Előbb a kék+ majd a Kéktúra útvonalán haladtunk jó pár emelkedőt megmászva egészen a Nagy-Szénásig. Jóval korábban értünk oda, mint terveztük, így bőven volt idő elsétálni a pedig, beszélgetni az arra járó biciklis bácsival és rengeteg fotót készíteni a lassan alábukó Napról. Gyönyörű volt a tiszta időben az egyre vörösebbé váló látóhatár, a hegyek felett előbb gömb, majd félgömb végül egy pici pöttyként látszó Nap
Szürkületben indultunk lefelé – útba ejtettük a Nagy-Szénás turistaház romját, visszakapaszkodtunk a piros jelzésre és a fejlámpákat bekapcsolva értük el Nagykovácsit. Pont telihold volt, így a lemenő Nap után a Hold előbb vöröses, majd egyre fényesedő korongját is megcsodáltuk.
