2025.06.21 – Pilisi CsupaPiros 2.0, Pilismarót-Piliscsév
A Pilisi CsupaPiros (Piliscsabai Természetjáró Egyesület) kalandunk a második, egyben befejező napjához érkezett.
Ezúttal is Esztergomban volt a találkozó, de pár perc múlva fel is szálltunk a buszra, ami elrepített minket Pilismarótig, ahonnan a gyalogos rész indult. Rövid eligazítás után a törzstúrázó program szintlépőit jutalmaztuk.
A községházától a Pilisi Parkerdő Zrt Pilismaróti Erdészet épületéig sétáltunk, ahol bekerültek az első pecsétek, mert volt, aki innen kezdte és az első szakaszt majd később járja végig. Röviden szó volt Pilismarót történetéről, majd indultunk a Miklós Deák völgy felé.
A tavak és a pompás mocsári zsurlók megtekintése után egy kicsit „csaltunk”. Nem a P-n haladtunk, hanem a vele majdnem párhuzamos piros forrás jelzésen, mert ez az út izgalmasabbnak ígérkezett. Volt részünk patakon átkelésben, láttuk a csaknem kiapadt Kádár kutat (a víz valahol előtört, mert nedves volt a talaj körülötte, de víz vételezésére nem volt megfelelő) és az Aranka forrást is (szintén vízhozam nélkül).
A Hirsch oromig tartó emelkedő nem esett annyira jól. Mivel mi már jártunk erre korábban, tudtuk, mi vár ránk és próbáltuk elmesélni a csapatnak, hogy itt tényleg meredek emelkedő következik, semmi hazudgálás, készüljenek. Miután felértünk, kifejezetten jól volt a kilátóponton megpihenni. És ezek után az Alsó és Felső-Ecset hegyen való ereszkedés pihenés és felüdülés volt.
Pilisszentlélekre a Pálos templom és kolostorromhoz pont ebédidőben érkeztünk. A romoknál telepedtünk le enni és pihenni. És persze pecsételni sem felejtettünk el!
Innen egy rövid séta volt Pilisszentlélek/Pajkaszeg. Mivel az út Teca kocsmája mellett vezetett, ezért mindenképpen meg kellett állnunk pár fotóra. Az ikonikus, narancssárga autóból több példány is volt a faluban.
Következő állomásunk, egyben pecsételő helyünk a Pilis-nyereg volt. Megnéztük, hogy miért hívják ezt a természeti formát nyeregnek, és szó esett a háborús emlékműről is.
A Klastrom és Csévi szirtek közötti meredeken ereszkedő mélyút sokadszor is nagy élmény és gyönyörű. Lefelé azért sokkal jobban esett rajta a haladás, mint a korábbi útjainkon felfelé.
Nem része a Pirosnak, de ha már erre jártunk, útba ejtettük a Legény- és Leány-barlangot is. Ez természetesen nem volt kötelező, jó páran lent vártuk meg, amíg a többiek fel- majd átmásztak az egyik barlangtól a másikig. A két barlang közötti úton a talaj az apró kavicsok miatt most kifejezetten csúszós volt, így a biztonság kedvéért előkerült a kötél, ami megkönnyítette az utat. A kilátás és élmény miatt természetesen megérte felmenni, de volt, aki azt mondta, egyszer bőven elég volt ebből az élményből.
A barlangoktól még jó 2,5 km volt Piliscsév pincefalu széle – és az utolsó pecsételőpont. A pincefalu nagyon szépen gondozott házai között vezetett az út. Igazi kis ékszerdoboz ez a hely, érdemes lenne egy szüreti rendezvény idején is felkeresni.
A túra hivatalosan véget ért, de nekünk még el kellett jutnunk a vasútállomásig. A délutáni napsütésben, árnyékmentes utakon ez már kevésbé volt kellemes, jobb lett volna az erdőben haladni. A vonatnál gyors búcsúzkodás, mert a tömegközlekedéssel érkezők Budapest felé, míg az autósok Esztergom felé indultak tovább.
Külön köszönet mindenkinek a lelki és fizikai is támogatásért, türelemért mivel a hátsó túravezető sérülés miatt nem volt formában!
Jó kaland volt veletek együtt végigmenni a teljes távon, pecséteket és kalandokat, élményeket gyűjteni. Túravezetőként furcsa volt, hogy csak egyes szakaszait ismertük a terepnek, jó pár hely, útszakasz nekünk is új volt.
Tervezünk a jövőben is hasonló jelvényszerző túrákat – várunk mindenkit azokon is.
