2025.07.08 – OKT, (Sátoraljaújhely) Nagy-Nyugogó-Makkoshotyka
Az előző nap esőben megtett útvonalon értünk fel a Nagy-Nyugodóhoz. Most egy kicsit többet időztünk itt, pecsételés, reggeli beköszönő videó, pár fotó és indultunk. Délután 2-től jelentős esőt mondott az előrejelzés, így szerettük volna minél gyorsabban letudni a 15 km-t, hogy ne, vagy csak alig legyen részünk esőben.
Szinte a teljes táv erdőben haladt, így bár fülledt volt időnként a levegő, a fák árnyékoltak, nem tűzött a Nap. A legjelentősebb emelkedő a Nagy-Nyugodóig tartott, utána jó pár kisebb hepe és hupa volt.
A Bányi-nyereg után az emelkedőnél az út menti fákon drótok voltak körbetekerve – korábban valószínűleg kerítés funkciót láthattak el, de időközben megnőttek, a drótok viszont maradtak mélyen belevágva a törzsbe.
A térképen Csonka-kútként jelzett pontnál kút ugyan volt, de a benne lévő víz ivásra alkalmatlan. A mellette álló romos épület valamikor biztosan szebb napokat látott.
A Rákóczi-fánál terveztük, hogy egy kicsit megállunk. A rengeteg szúnyog és kullancslégy viszont úgy intézte, hogy csak pár fotó készüljön, és induljunk tovább – nem szerettük volna, ha belőlünk laknak jól. Nem sokkal később a szúnyogokat böglyök váltották fel egy nagy farakással teli részen – ez sem volt kellemes.
Egy helyen korábban kerítés állhatott – ma már csak a létra állt ott, látszólag funkció nélkül. De feltaláltuk magunkat, rögtönzött játszótéri mászóka lett belőle.
A Cirkáló tanyánál két barátságosnak tűnő szürke macska fogadott. A kölykök távolabb játszottak – az egész idillinek tűnt. Meg is beszéltük, hogy ebéd után kapnak a maradékból. Viszont ahogy meglátták, hogy pakoljuk ki a kaját, vérszemet kaptak, szemtelenek lettek és támadólag léptek fel, karmoltak. Így nekik ugrott az ebéd. A tanya első része eléggé elhagyatott. Jó pár lyukas fazék, vödör van a fákon és egy helyen állati csontok is. A Kéktúrás pecsét mellett kedves feliratokat olvashatunk, amiket meg is örökítettünk. Az ebédszünetnek végül a hátsó tanyarészről elősétáló kutya vetett véget – ugyan csóválta a farkát, ugyanakkor ugatott is, és nem volt kedvünk megvárni, melyik énje az erősebb, így inkább útnak indultunk.
Nem sokkal később egy gázlón keltünk át – ami így a szárazságban nem volt akkora akadály, mert beleléptünk a mederbe (átlépni nem tudtuk, ahhoz messze volt a másik part) de nagyobb vízállásnál gondot jelenthet.
A Rockenbauer emlékkereszthez való letérés előtt figyelni kell – az úton nincs figyelmeztető jelzés arról, hogy balra kell kanyarodni, csak az úttól kissé felfelé lévő kb. 20 cm magas betonfalon látni a jelzést a helyes iránnyal. A mezőn átvágva értük el a keresztet, majd búzatábla mellett elhaladva jutottunk el Makkoshotykára. Elhaladtunk a Menczer kápolna és a harangtorony mellett és megérkeztünk a pecsételőhelyhez. Itt csatlakozott hozzánk a szállásadónk, aki elkísért minket a szálláshoz.
Lecuccoltunk, elsétáltunk a boltba és mire visszatértünk, rákezdett az eső. Jól kiszámoltuk és épp időben érkeztünk, így megúsztuk szárazon.
Pecsét: Nagy-Nyugodó, Cirkáló-tanya, Makkoshotyka
Nagy-Nyugodó és Makkoshotyka között NINCS vízvételi lehetőség. Egy átlagos napon is érdemes legalább 2 liter folyadékot magunkkal vinni egy hasonló távon, de melegben ennél többre is szüksége lehet a szervezetünknek.
Táv: 15,1 km, szint: 562 m
