2025.07.12 – OKT, Encs-Abaújszolnok, Nyésta
Zemplén után következik a Cserehát
Boldogkőváraljáról Encsig busszal mentünk, és innen indítottuk a napot. Az autópálya alatt áthaladva Abaújdevecserre értünk, majd a településen áthaladva legelő mellett vitt az út. Ami azt eredményezte, hogy milliónyi kis légy zsongott körülöttünk és rajtunk. Pluszban ismét vendégmarasztaló, ragadós sár nehezítette a haladást. Egyik sem volt igazán kedvünkre, és árnyék híján a Nap is erősen tűzött.
Szerintem sosem örültünk még annyira annak, hogy betértünk egy településre és betonon haladhatunk. Fancsalon a bélyegző eléggé el van dugva – jelzés ugyan van, de a kerítésre tett bélyegzőt egy hatalmas meggyfa takarja el.
A présházak után a pincesor mellett, majd a 2625-ös utat átszelve egy nagyon rövid ideig erdőben visz a Kék. Utána visszatérve az autóútra nagyon kell figyelni, mert az autósokat itt sem igazán érdekli, hogy túrázók is járnak erre.
Az autóút után rozs – majd kukoricatáblák szélén haladva értük el Baktakéket. Pecsételés után ebédeltünk, majd hosszasan üldögéltünk a fedett buszmegállóban arra várva, hogy elvonuljon a vihar. Elég nagy zuhé volt várható az előrejelzés szerint, így jobbnak láttuk várni. Utánunk is jöttek Kéktúrázók a megállóba, így beszélgetve gyorsabban telt az idő.
Végül még csepergő esőben indultunk a Katalin kilátó felé. Felmásztunk a tetejére (többen itt találtak menedéket az eső elől), de nekünk nem volt lenyűgöző a kilátás. Néhány éven belül a kilátó elveszti funkcióját, mert a fák elé magasodnak.
A víztől csepegő fák között, felázott, csúszós talajon a lépteinkre nagyon figyelve mentünk tovább. Így eshetett, hogy az amúgy sufnituning megoldású jelzést (fára kötözött fehér és kék szalag) nem vettük észre egy elágazásnál, és jó darabon haladtunk az erdőben egy szekérúton (ha útra dőlt fát kell megkerülnöd és egy ideje nem láttál jelzést, akkor biztos rossz helyen vagy!).
Visszafordultunk, nagy nehezen megtaláltuk a helyes utat, és követtük az igencsak hiányos jelzéseket. Az erdőből kijőve megpillantottuk Abaújszolnok fehér templomát. Továbbra is sárban csúszkálva értük el a bélyegzőhelyet.
Az előttünk haladó pár figyelmeztetett, hogy amikor pecsételni akartak, darazsak szálltak ki a dobozból. Jól láthatóan fészket kezdtek építeni. Mivel úgy láttuk, már az összes kiszállt, ezért gyorsan pecsételtünk, csináltunk fotót a bejelentéshez (azóta be is jelentettük az MTSZ-nek), és nekivágtunk az utolsó pár km-nek – ezúttal közösen a kedves párral, akik Irotáig mentek ma.
A domb tetején ismét elkezdett esni az eső, de addigra kb. mindegy volt, úgy voltunk vele, hogy az a rövid táv már esőben is meglesz. Elfáradva, ázottan érkeztünk a szálláshelyre. Sokkal többet kivett belőlünk ez a mai nap, mint ahogy előzetesen gondoltuk. Holnap folytatjuk!
Pecsét: Encs, Fancsal, Baktakék, Abaújszolnok
Vízvételi lehetőségek: Abaújdevecseren kb. minden második kút működött. Fancsalon minden kútból jött víz, míg a Baktakéki első kék kútból semmi. Abaújszolnokon működött a kút, míg Nyéstán a nyomókar hiányzott.
Táv: 19,8 km, szint: 405 m
UPDATE
A Baktakék és Abaújszolnok szakasz időközben megújult, szép új festése van: Baktakék és Abaújszolnok – megújult a Kék jelzés
