2025.02.23 – Odvaskő
Bakonyi hétvégénk második napjára rövidebb túra lett beütemezve. Reggeli után autóval mentünk a kiindulóhelyre, a Gerence-völgyi autóspihenőhöz.
Innen természetesen gyalog indultunk el a Hubertlaki tó irányába. Volt pár emelkedő, de a tavat Bakonyi Gyilkos tónak is szokták hívni, mert a víztükörből (most éppen jégréteg fedte a felszínt) fa csonkok állnak ki. A jégre rádobott kövek vicces hangot adtak ki.
Miután kellően kiszórakoztuk magunkat, felsétáltunk a Hubertus emlékműhöz majd onnan a Régi Franciavágási kisvasút hűlt helye felé. Felmásztunk a korábbi hidat tartó sziklákra is, majd elindultunk az Öreg-Kecskeakol árkot követve a Witt kilátó felé. Útközben kisütött a Nap és nem tudtuk eldönteni, hogy az emelkedők vagy a napsütés miatt lett melegünk. A kilátónál elidőztünk egy darabig és persze gyönyörködtünk a tájban. A távolban látszott a Kőris-hegyi kilátó.
Lefelé egy darabon aprózódó dolomit sziklák mellett vitt az utunk. Nemsokára elértük a Markovics-kutat, majd egy tisztásra érve vékonyabb törzsű, de szélesen kiterjedő gyökerű kidőlt fák mellett mindenképpen meg kellett állni egy fotóra. A Vörös János-séd és környéke alapvetően egy mocsarasabb terület, de most be volt fagyva és a jégréteg állatnyomokat őrzött meg.
És persze bohóckodásra mindig van idő: mindenképpen meg kellett állni a zsombék-sás fűszoknyára emlékeztető halmai előtt. Hazaindulás előtt még beültünk ebédelni az Odvaskő panzió éttermébe és ezzel véget is ért a 2,5 napos kalandunk a Bakonyban.
Táv: 13,1 km
