2025.01.19 – Kesztölc
A február közepére tervezett Kesztölc környéki túránk útvonalát jártuk be. A táj végig havas, ködös, így a kilátásokat csak odaképzeltük, mert nem láttuk semmit a sziklákról. Hideg is volt, mínusz 1-2 fok, de ezt a legtöbbször nem érzetük az emelkedők miatt.
Kesztölcről kiérve a Postás útnak is nevezett Z+ -on haladtunk egy eléggé meredek hegyoldalban. Alig fél km alatt 120 méter szintemelkedést küzdöttünk le. És igazából a semmiért, mert a megerőltetésen kívül nem sokat tett hozzá ez a rész (kilátópont sem volt), így megegyeztünk, hogy a tényleges túrán egy alternatív útvonalat választunk majd.
Klastrompusztánál 3, kissé bizonytalannak tűnő túrázóval találkoztunk. Egyeztettük, merre mennek és mivel közös volt a túraterv egy darabon, így együtt indultunk el. Gyorsan kiderült, van közös kapcsolódási pont az egyik srác ugyanott végzett túravezetőként, mint mi, csak egy évvel korábban. A magunkkal hozott hómacska és bot jó szolgálatot tett, mert így még a havas, jeges, csúszós hegyoldalon is viszonylag könnyen haladtunk (enélkül viszont meggyűlt volna a bajunk pár emelkedővel). Felküzdöttük magunkat a Leány-barlangba – ez tényleg nagy vállalásnak tűnt a körülményeket nézve. Innen a P-n 1 km-es emelkedő következett 110 méter szint leküzdésével.
Mi a Kémény-szikla felé folyattuk az utunkat (Z+, Z▲), míg a srácok a P-t követték. A Kémény-sziklán sem láttunk semmit a sűrű tejfölön kívül. Kis pihenő a Kapisztrán kunyhónál, majd irány a Pilis-nyereg.
Hosszú, egyhangú, havas tájon vezetett tovább az út a Kétágú-gerincig – kilátás sajnos itt sem volt. A Pálos Gyógynövénykert is téli némaságba burkolózott, így megszaporáztuk a lépteinket és visszatértünk a kiindulópontra.
Táv: 17 km
