2025.03.15 – Biatorbágy 3.0

A mai napra abszolút igaz volt a mondás, hogy „Nincs rossz idő, csak rosszul öltözött túrázó”. 7 bátor jelentkező semmitől sem riadt vissza. Az előrejelzés nem ígért sok jót, napok óta borult, esős volt az idő és a túranapra sem volt bíztató az időjárás. Az első órában még kicsit szemerkélő eső, majd ködszitálás is, de a hangulatot ez sem ronthatta el.

Rengeteget csúszkáltunk sárban, segítségül előkerült a kötés is, dombokat másztunk meg, lejtőkön lefelé próbáltunk nem elesni, elképzeltük, milyen lehet a szirtekről a kilátás.

Az útvonal a korábbival megegyező volt. A vasútállomásról a városon át a Viadukt felé indultunk el. Az S jelzésen haladva értük el a Madár-forrást. A csúszós talaj, a sok sár miatt még a kötél is előkerült egy kb 10-15 méter hosszú meredek lejtőnél. Enélkül valószínűleg csak fenéken csúszva értünk volna le. A Kő-orr felé a meredek emelkedő sem ment egyszerűen, de megoldottuk és feljutottunk. Útközben sokat csúszkáltunk a sárban. A Kő-orrnál köd miatt nem láttunk semmit, így jobb híján fotókon mutattuk meg, milyen onnan a kilátás.

Újabb meredek, csúszós lejtő a Kaptárkövekig, majd hasonló talajon haladtunk felfelé a katonai bázisig. Itt alternatívát is kellett keresni, mert a korábban bevált út vállalhatatlan volt a sár miatt. Az ebéd, pihenő, ruházat rendbetétele után a Nyakas-kő volt a következő állomás. Nem mindenki vállalta be, hogy a tetejére is feljön, ami érthető volt a körülmények miatt. Sajnos most a Madár-szirtről sem láttunk túl sok mindent. Egy kutyáját szabadon engedő és utána azt kereső párnak próbáltunk segíteni, hogy megtalálják az ebet, de mi nem jártunk sikerrel.

A túra vége felé a Szily kápolna, majd a Viadukt alja és teteje (134 lépcsővel) várt még tánk. Alaposan elfáradva, de jókedvűen ment mindenki haza.

Táv: 16 km