Kevélyek – 2024- október 05.
Bizonytalan, őszi idő volt az előrejelzésben, de egyszer azért a nap is kisütött. Valószínűleg ezért alakult úgy, hogy a nagyobb számú érdeklődőből végül csak 2 lelkes túratársunk volt. A kiírásban szerepelt, hogy kissé nehezebb, kihívásokkal teli túra – a Kevélyekig emelkedett, aztán már csak lefelé mentünk.
A szarvasbőgés/vadászati szezon miatt hivatalosan reggel 9 és délután 4 között lehet az erdőben és akkor is csak a jelzett turistautakon. Mivel letértünk a kijelölt útvonalról, ezért engedélyt kellett (volna) kérni a helyi vadásztársaságtól. Nem volt egyszerű kideríteni azt sem, hogy kié a terület, az elérhetőségüket pedig csak hosszas kutatás után találtam meg. Telefonon egyeztettünk (fel sem merült, hogy hivatalosan, írásban is megkapjam az engedélyt…); a vadász elmondta, hogy előre tervezett vadászat biztosan nem lesz az általam jelzett területen és szerinte egyéni vadászat sem. Úgy vágtunk neki a távnak, hogy remélhetőleg tényleg így lesz. Végül nem volt semmi gond.
A mai túra útvonalára azért esett a választásunk, mert a képzés alatt itt festettük a zöld jelzést. Így indulás után és a túra folyamán is sokat beszélgettünk a hazai jelzésrendszerről, feladatokról, felújításokról.
Az első megállónk a Kalászi ingó kő volt. Jócskán különbözik a Velencei hegységben található ingókövektől, de érdekesség volt mindenkinek. Megálltunk egy rövid időre a Szász Elek emléktáblánál is. Sokáig bújtuk a netet, mire azt a minimális információt megtaláltuk róla, amit végül elmeséltünk. Tettünk egy rövid kitérőt a Vas-Lámpa szikláihoz is.
A Kristály barlanghoz most biztonságosabb volt a feljutás, nem csúsztak annyira a kövek. Észrevettük, hogy a lejáratot fedő vasajtó nyitva van. Ezt később be is jelentettük a DINPI-nek, ahonnan nem olyan válasz érkezett, mint amire számítottunk. Megköszönték a bejelentést és bár a barlang megkülönböztetetten védett, nincs jelenleg kapacitásuk arra, hogy ellenőrizzék és lezárják….
A Zöld barlang ismét élmény volt. A bejárathoz vezető jelzetlen út ismét csúszott, de megküzdöttünk vele. A barlang szabadon látogatható, és előtte kissé megfakult tábla tájékoztat a látnivalókról.
Ezúttal nem tévesztettük el a megfelelő letérőt a Kevély nyergi zsombolyhoz. Jelzett út nem vezet oda, csak kitaposott ösvények, de az online térképen megtalálható. Korábban körül lehetett kerítve piros-fehér szalaggal, de leszaggatták, vagy az idő múlása tette tönkre – csak foszlányok láthatók körbe. Meséltünk a zsombolyok és barlangok közötti különbségekről és hasonlóságokról, majd indultunk tovább.
A Kevély nyeregnél találkoztunk a terepen Pilisi Parkerdő önkéntes látogatószámlálóival, akikkel hosszabban beszélgettünk is. Megtudtuk, hogy milyen módszerrel becsülik meg a látogatók számát, milyen infókat jegyeznek fel. A végén kaptunk egy QR kódot is, ami egy hosszabb kérdőívhez navigált és a túrázási szokásokról kérdezett.
A Nagy-Kevélyen, mint szinte mindig, fújt a szél, de most legalább nem takarta köd vagy felhők a kilátást. Lefelé a P jelzésen haladva megnéztük az esőbeállót, ahol korábban képek és leírás volt Suhajda Szilárdról.
Az Ezüst-Kevélyt elérve letértünk a jelzett útról és előbb megnéztük a Kőkunyhót (a történetének természetesen utánanéztünk), hosszasan kerestük a környékén a Madonnát a sziklán (térkép jelölte), de ezúttal sem bukkantunk a nyomára. Majd a gumiabroncsból kialakított vaditató mellett elhaladva a Monalovac sziklái felé vettük az irányt. Megnéztük a Vízvezeték alagutat és a Napkört, majd megkezdtük az utolsó 3,5 km-t visszafelé a kiindulási helyig
