Ezen a szép napos májusi szombaton Pünkösd előtt találkoztunk reggel 9-kor Pilisszántón a siklóernyős leszállópálya melletti parkolóban. Nem voltunk sokan, de mindenki lelkesen vágott neki a távnak, ami a műút elhagyása után rögtön egy meredekebb emelkedővel kezdődött. A Pálos utat jelző elágazásnál és táblánál volt az első megállónk.
Innen haladtunk tovább a Trézsi és Szeretet forrás felé. Ez volt az egyetlen vízvételi forrás a túra során, de ekkor még mindenkinek bőven volt vize, így inkább csak megkóstoltuk. A Szeretet forrás van lejjebb, de onnan látszott már a Trézsi kút is. Mindkettőről tartottunk egy pár perces ismertetőt, amíg szusszantunk egy kicsit.
Következő megállónk a László kúpja nevű sziklaformáció volt. Innen szép kilátás nyílt a környékre, ezért megálltunk fotózni. Előkerült a térkép is, amin megmutattuk, hogy ami a térképen a sűrűn egymás alatt lévő szintvonal, az a valóságban milyen meredek emelkedőnek számít.
Mivel fokozottan természetvédelmi területen jártunk, ezért nem térünk le a jelzett útról (erre induláskor külön felhívtuk mindenki figyelmét) – bár több jelöletlen, sok ember által kitaposott ösvény is vezet a Pilis-tetőre, melyek közül néhányat már az online térkép is jelöl. A fotózás és távolbanézés természetesen nem maradhatott el.
Következett a hosszú, közel 2 km-es időnként lankásabb, máshol meredekebb szakasz a nagy rétig. Az egy hónappal ezelőtti bejáráson látott rengeteg tavaszi hérics már elvirágzott, de mutattunk róla képeket, hogy lássák a többiek az üde sárga foltokkal tarkított nagy zöld gyepszőnyeget.
A Boldog Özséb kilátónál nagy volt a nyüzsgés. Annyit sikerült kideríteni, hogy valamilyen magyar-szlovák közös túraesemény, megemlékezés zajlik rengeteg résztvevővel, bográcsozással, zenével, énekkel.
A kilátó ismét ködbe burkolózott, így a környező tájból nem sokat láttunk, de hosszasan figyeltük a felhők vonulását. A hangárokhoz mentünk le ebédelni és beszélgetni egy kicsit. Visszafelé a réten áthaladva elsétáltunk a Pilis-oldal Erdőrezervátumnál lévő Pilis kis tisztás felé. A korábbiaktól eltérő kilátás fogadott, ami mindenkinek nagyon tetszett.
Lefelé haladva a László kúpja után a Pilisszántói kőfülke felé vettük az irányt. A keskeny úton az egyik túratársban volt egy kis bizonytalanság, de végül leküzdötte a félelmeit és örült, hogy lejött a barlangba. A barlang nem túl nagy, de pl. eső esetén megfelelő védelmet nyújt.
Innen a Csillagösvényen át jutottunk el a Pilis kapuja bejáratig. Lent megcsodáltuk a csigavonalakat, a turul szobrot, majd a Mészégetők kútja felé a Csillagösvényen felfelé Árpádtól Mátyásig megnéztünk minden szobrot. Az Oltár kő és a Boldogasszony kápolna mint mindig, most is hatással volt mindenkire. Az erre fogékonyabb túratársunk azt mondta, nagyon erősen érzi az energiák áramlását. Felsétáltunk a Pilis keresztje mellett az Áldást osztó Jézus szobráig. Fotózás, kis meditálás és véget is ért a nap.
Az idő eleinte meglehetősen borús, ködös volt, aztán kisütött a Nap és beragyogta a túra további részét. A kocsikhoz visszaérve gyorsan körkérés: kinek mi tetszett legjobban, miben kell még fejlődnünk. Ötletként elhangzott, hogy ha meredek szakasszak indulunk, akkor esetleg előtte lehetne bemelegítés is. Megfontoljuk, és majd meglátjuk, alkalmazzuk-e a továbbiakban. A szakrális részt, a Pilis energiáit többen is kiemelték.