I. Távolbanézős túra; Bölcső hegyi kilátó – 2024. március 30.
Eljött ez a nap is! Ez volt az első, „hivatalos” Távolbanézős túránk. Már egész közel vagyunk ahhoz, hogy bronzjelvényes túravezetők legyünk, ezért gyakorlásképpen meghirdettünk egy 12 km-es túrát. Húsvét előtt mindenki helyet csinált a sonkának, ahogy ez a kiírásban is szerepelt. Az időjárás is tökéletes volt, tavasziasan meleg. Végül 11-en jelentkeztek és jöttek el, ami elsőre egész jó létszám.
A találkozó Pomázon volt a Z jelzés mellett. Végül mindenki autóval érkezett, többen telekocsis megoldást választottak. Tartottunk egy gyors bemutatkozást, eligazítást, ismertettük a túra útvonalát, a várható látnivalókat.
A Zengő-völgy patak most éppen kiszáradt medre mellett indultunk el. Első megálló a közeli barlang volt. A bátrabbak meg is mászták a meredek emelkedőt, hogy be tudjanak nézni a nyíláson. A magunkkal hozott különféle kőzeteket megmutatva meséltünk a kőzetek kialakulásától, a Pilis kialakulásáról.
A János forrás felé tartva volt pár határjelző is. Ezek szerepéről is ejtettünk pár szót. A forrásnál beszéltünk arról, hogy melyik vize iható, melyik nem (csak az nem, amelyiknél ezt külön jelzik, kiírják), ki tartja karban őket stb. Láttunk ugyan kifolyó nyílást, de a víz nem azon keresztül jött, hanem a föld alól tört elő és így max. az állatok szomjúságát tudta oltani. A forrás, amikor kellően bővízű, akkor a Zengő völgyi patakot táplálja.
Innen a Görbe-hajtáson a K+ jelzésen folytattuk az utunkat. Itt kezdett először kicsit szétszakadni a csapat. Az egyik rövid pihenőnél egy megriadt őz futott félkörben egy nagy kanyart, így mindenki megcsodálhatta. Mintha csak direkt a társaságnak rendeltük volna külön látványosságként.
A Lajos forráshoz érve tartottunk egy hosszabb pihenőt, mert a meleg és az emelkedő után a legtöbben elfáradtak egy kicsit, és mi tudtuk, egy erősebb kaptató következik majd a Bölcső-hegyi kilátóhoz. A forrásnál szokás szerint megint sokan voltak, hatalmas vizes ballonokkal, 5 literes flakonokkal álltak sorba forrásvízért. Aki csak 1 kisebb palackot töltött volna meg, azt általában előre engedték.
Itt derült ki, hogy hiába volt a kiírásban, hogy mindenki elegendő vizet hozzon magával, nem mindenki mérte jól fel a szükségleteit és nem volt náluk nagyobb kulacs/palack sem, amiben a további km-ekre tudtak volna vizet vételezni. El is határoztuk, hogy a következő túrára viszünk magunkkal plusz palackokat, és már a túra elején kiosztjuk annak, akinél kevesebb van.
Ellenőriztük, és a 2 hete kiragasztott Távolbanézős matrica a helyén volt, senki sem piszkálta.
Amíg mindenki pihent, falatozott, addig beszéltünk a Lajos forrás nevének eredetéről, illetve meséltünk egy izgalmas sztorit az 1947 augusztusában történt hét emberéletet követelő gyilkosságsorozatról, ami közelben történt. Többféle elmélet kering a feltételezett gyilkosról, de máig nem sikerült teljesen felderíteni az igazságot.
Felszedelődzködtünk és nekivágtunk a kb. 700 méteres, igencsak meredek hegyoldalnak – ezen a távon 145 métert emelkedett a szint. A Bölcső hegyi kilátóhoz való feljutás többeknek nagy kihívás volt. Rövid szakaszok után rövid pihenők következtek, de végül mindenki elérte a célt. A bejáráson gondolkoztunk alternatív útvonalon, ha esetleg valaki előre jelezné, hogy neki sok lenne. Végül ezzel a lehetőséggel senki nem élt.
A jenga-ra emlékeztető 7 méter magas kilátót 2021 november 25-én adták át. A 10×10 cm fenyőgerendákat az építkezés során kézzel vitték fel a Bölcső-hegy 588 méter magas tetejére. A kilátónál ismét egy nagyobb pihenőt tartottunk. A legtöbben megmászták a lépcsőket és gyönyörködtek a kilátásban, de volt, aki csak alulról integetett a fent állóknak.
A következő célpont felé lefelé indultunk a Karolina árok irányába. Az egyik útba eső vadászlesről ismét megcsodáltuk a panorámát, majd folytattuk utunkat a köves, sziklás, néhol csúszós árokban egészen a Gyopár forrásig. A Gyöngyök útján haladva beszéltünk kicsit a turista jelzésekről és konkrétan a sárga pontokkal jelölt Gyöngyök útja jelentőséréről is. A túra során 3 forrást ejtettünk útba: az alig csöpögő Gyopárt (percenként 2-3 csepp), a nem túl bővízű Jánost és a mindenki által ismert Lajost.
A zöld kör jelzést követve egy kis kitérővel felkapaszkodtunk egy dombra, ahonnan gyönyörű Távolbanézős kilátás nyílt a környező hegyekre. A szemfülesek még a lakóhelyüket is kiszúrták a távolban. Miután mindenki pihent és kellő mennyiségű fényképet készített, elindultunk a túra utolsó, 3 km-es szakaszán a Hubertus ház felé. A kevésbé rutinos túrázókat bíztatni kellett egy kicsit, hogy már igazán nincs sok hátra. Már tényleg csak lefelé haladtunk, de a fáradtság pár embernél már kezdett gondot okozni, emiatt lassult kicsit a tempó.
A kocsikhoz érve kértünk mindenkitől pár perc türelmet. Összegeztük a túrát saját szemmel, kértünk mindenkit, hogy mondja el, hogy érezte magát, mi volt pozitív és kevésbé jó, min kellene változtatnunk a jövőben, hogy minél jobbak, élvezetesebbek legyen a túráink. Az egyetlen kardinális pont a túra tempója, a megállások száma volt: egyesek lassúnak ítélték és sokallották a pihenőket, míg másoknak egy kicsit kevés is volt. De az egész csapat azt mondta, hogy szívesen jönnek legközelebb is velünk túrázni.
A legvégén mindenkinek kiosztottuk a névre szóló emléknapot az első hivatalos Távolbanézős túra emlékére. Nem döntöttük el, hogy lesz-e emléklap a jövőben is, de az első alkalmat mindenképpen emlékezetessé akartuk tenni.
A túra tanulságai:
- Kifejezetten hasznos volt, hogy 2 héttel korábban bejártuk az útvonalat. Így tudtuk, mikor milyen nehézségű emelkedő következik, kb. mikor érjük el a következő látnivalót
- Sokkal jobban kell figyelni a kiírásban arra, hogy mennyi vizet hozzanak magukkal a résztvevők. Szükség esetén pót palackokat kell tenni a kocsiba, hogy kölcsön tudjuk adni
- Nehéz összhangba hozni a különböző edzettségű résztvevőket. Van, akinek túl sok volt a táv és emelkedő, míg mások azt említették, hogy sok volt a megállás, tudtak volna gyorsabb tempóban is haladni. Emiatt időnként eléggé széthúzódott a társaság. Cserébe Zoli rengeteg hasznos információt osztott meg, míg a hátul lévőkre vártak.
- Jobban be kell tudni lőni a túra nehézségi fokát – ezen még dolgoznunk kell
Összességében elmondható, hogy mindenki nagyon jól érzete magát. Sokan kiléptek a komfortzónájukból, melyet sikerként éltek meg. Úgy érezzük, mindenki élményekkel gazdagabban tért haza.
