2026.02.15 – Bükki bolyongás, 2. nap
Vasárnapra az volt a terv, hogy minél több tavaszi virágot találjunk. Ennek érdekében Répáshutáról nem felfelé indultunk el a szombati 800 m-es magasságok felé, hanem autóval mentünk Felsőtárkányba és onnan indult a gyalogtúra. Bíztunk abban, hogy a max 530 m szinten már korán nyíló virágokból igazi mező fogad. Ez végül csak a lefelé tartó szakaszon valósult meg a Vörös-kő-patak völgyében.
A túra a via ferrata beszállótól indult és a Z jelzésen egészen a K-ig mentünk felfelé, majd a K-n jöttünk le, így teljesítve a kört.
A patakmedret elérve rábukkantunk az első virágokra is. Előbb egy pirosló hunyort, majd nem sokkal később hóvirágot is láttunk. Innentől kezdve nyitott szemmel járva egyre több fehér és pirosas virág csalogatott, hogy fotózzuk le.
A Samassa kulcsosháznál ebédeltünk. A ház környezete sajnos nagyon koszos, szemetes volt – teafilterek elszórva, a fán, gyümölcshéj a földön, kiürült zacskók… A tűzrakó hely csordultig tele volt hamuval és még füstölgött is. Aki itt töltötte az éjszakát/nappalt nem viselkedett túl felelősségteljesen. Ha már eddig el tudta hozni magával a ételt, akkor a maradékot, szemetet is tovább vihette volna.
Elértük a Felsőtárkányi Erdei Vasút Stimecz-ház megállóhelyét. A vonat csak március közepén indul – bár volt egy olyan hirtelen ötlet, hogy ezzel menjünk tovább, nem akartunk egy hónapot várakozni, így gyalogosan folytattuk az utunkat. A turistaút sajnos nem a patak völgyében vezet, így csak felülről csodálhattuk az ébredező völgyet.
A K és P+ találkozásánál a patak egy szakaszon elöntötte az utat, így inkább a síneken haladtunk a Egresvölgyi Vadasparkig. A kifutóban muflonok, szarvasok vannak, akik hozzá vannak szokva a látogatókhoz és azt is tudják, hogy hiába vannak közel az emberek, nem jutnak be hozzájuk – így bátran egész közel jöttek. A kifutóba nyúló kilátóból még jobban meg tudtuk figyelni őket.
A Vadaspark után túl sok látnivaló nem volt már a hátralévő 2 km-en. Jó darabon inkább a síneken mentünk itt is, a viszonylag nagy autóforgalom miatt az tűnt biztonságosnak. A parkolóban aztán búcsút vettünk egymástól és mindenki elindult hazafelé.
Mivel a Bükkbe ritkábban jutunk el a távolság miatt, ezért különösen élveztük ezt a hétvégét – meg persze a társaság is szuper volt.
