2026.02.14 – Bükki bolyongás, 1. nap
Két napot töltöttünk a Bükkben túravezető oktatónk, Németh Imre vezetésével a TFSZ Barátaival. Pénteken késő délután érkeztünk meg a BNPI Borostyán Vendégházába. Nekünk sajnos nem csak pozitív tapasztalataink voltak, de a többségnek tetszett a szállás (ha a hangyáktól eltekintünk….)
Lecuccolás után bevetettük magunkat az alagsori konyhába és nekiálltunk a másnapi vacsora előkészítésének. Szép lassan mindenki megérkezett és kezdetét vette a késő éjszakába nyúló beszélgetés. Időnként kimentünk az égboltot kémlelni, mert felhők hiányában gyönyörűen világítottak a csillagok.
Szombat reggeli után a szállásról indultunk egy kicsit több, mint 17 km-es túrára. Természetesen szinte rögtön emelkedővel kezdtünk, majd nemsokára elértük a Bükki Csillagdához kapcsoló 4 km hosszú Bolygótúra tanösvényt. Nem mentünk végig rajta, de amíg ezt az utat követtük, igyekeztünk a fákra rögzített tejtvényekből minél többet megfejteni. A kerékpárút aszfaltcsíkját elhagyva rátértünk a Z jelzésre (Török út, ahol a középkorban szekérút is haladt). A tájolástól, kitettségtől függően időnként szárazabb, máshol saras, helyenként hóval fedett – kis jóindulattal, rásegítéssel bokáig ért – terepen haladt az utunk. Az erdőből kiérve a töbrökkel tagolt Nagy-mezőhöz érkeztünk, itt megpihentünk egy kicsit, majd a tervekkel ellentétben nem készült csoportkép a Nagymező táblánál.
A Bükk-fennsík síháznál körülnéztünk egy kicsit. A keskeny teraszról kiváló kilátás nyílt a Vörösmeteor-töbörre. Innen a Bánhegyi Éva-emlékhelyre sétáltunk át, ahol a túránk alatt az első félig kibújt hóvirágot is megtaláltuk.
Végül dél körül elértünk Jávorkútra, ahol az étteremben ebédeltünk. Utólag nem tűnt annyira jó ötletnek, mert tele hassal sokkal nehezebben indultunk neki a hátralévő távnak. A napsütésben kicsit feltöltöttük a D vitamin raktárainkat is.
Jávorkút után elértük a 2022 nyarán pusztító erdőtűz helyét. Rengeteg helyen a földből kiálló üszkösödött csonkok látszottak, néhol az aljnövényzet takarta valamelyest a nem túl szép látványt. Elég nagy területet érintett a tűz, jó hosszú idő lesz, mire az erdő regenerálódik.
Rátértünk a Kecskeláb-rét felé vezető S+ útra. A rét egyik oldalán még hófoltok, míg a naposabb részeken semmi sem emlékeztetett a télre. A víznyelők szépen kirajzolódtak a terepen. Elhagyva a jelzett utat, beértünk az erdőbe, ahol ismét havas út fogadott. Pár kanyar múlva aztán ismét sár és avar váltotta fel a korábbi fehérséget. A növényzetben szegényebb hegyoldalban jól megfigyelhető volt a palás szerkezet.
Egyszer csak a távolban feltűnt a Bükki Csillagda fehér kupolája és tudtuk, hamarosan visszaérünk a szállásra. Előtte még a semmiből élénk ugrott az egész nap hiányolt kerítés – ezúttal Imre furfangjának köszönhetően nem kellett kerülni miatta.
Vacsorára hatalmas adag paradicsom tészta készült és evés után sztorizás, beszélgetés – ezúttal nem túl sokáig. A friss levegő és a túratáv megtette a hatását, mindenki elég korán aludni tért. A nap zárásaként meghallgattuk egy macskabagoly huhogását is.
