2026.02.07 – Börzsöny
Emlékezetes túrát tettünk ezen a szép februári napon. A találkozó Vácon a pályaudvaron volt, onnan zötykölődtünk közösen Diósjenőig. Az út elején a kocsinkban ült még pár ember, akik gyorsan le- vagy átszálltak és onnantól kezdve Távolbanézős különkocsivá alakult a Bzmot. Közel 45 perces út után megérkeztünk a kezdő állomásra. Kezdésként a szokásos túraindítás, majd az első- és törzstúrázók ajándékainak kiosztása és végül az adventi nyereményjátékunk egyik győztesének, Juditnak a köszöntése következett. Miután mindennel megvoltunk, indulhatott is a túra.
A vasútállomástól a Gyöngyök útján haladva jutottunk ki a településről. Hiába a turistajelzés, az autósok nem igazán nézték jó szemmel a csapatunk hosszú sorát és többször is dudálással adtak hangot a nemtetszésüknek. Végre beértünk Nógrádba, ahol a vár volt az első számú célpont. A vár legrégibb (már Anonymus is megemlékezett róla) kőváraink közé tartozik, aminek lőportoronya már messziről látszott. Ahogy az a középkorban megszokott volt, a vár többször is gazdát cserélt. A romos vár sokáig lezárt terület volt, majd részleges felújítás után a közelmúltban lett ismét látogatható.
Várlátogatás után a nógrádi vasútállomás felé vettük az irányt és bekerültek a Kéktúrás füzetekbe a mai napi első OKT-s pecsétek. Elhagyva az aszfaltos utat rögtön találkoztunk az innentől szinte állandó útitárssá váló sárral. Néhol levesebb, de a legtöbb helyen mély, csúszós sár tette nehézzé, lassúvá a haladást. Az elmúlt hetekről itt maradt hó nagyrészt elolvadt, csak foltokban találkoztunk vele. A víz viszont nem szivárgott még mélyen a talajba és a plusz fokok miatt nem is fagyott vissza. Időnként tettünk arra kísérletet, hogy megpróbáljuk leszedni a bakancsokról, de egy-egy “szárazabb” részt újabb sártenger követett.
A Nagy-Kő-hegy oldalát elérve megkezdődött az emelkedő – egészen a Lokó-pihenőig, a Nagy-Kő-hegy 383 méter magas csúcsáig. Mielőtt elértük volna az újabb pecsételőhelyet, ebédszünetet tartottunk az erdőben az út mellett. Ismerve a helyszínt, tudtuk, hogy a kilátópontnál állandóan erős szél fúj és jobbnak láttuk szélcsendes helyen pihenni egy kicsit. Felfelé sárban csúszkálás, jeges pocsolyák kerülgetése, kisebb hófoltoknak való örömködés volt a program. Pecsételés után a K jelzésen, Vízkelety László útján mentünk előbb a kopjafás részig, ahonnan még szélesebb panoráma nyílik, mint a Lokó-pihenőtől. Itt készült el a csoportkép is.
A Lokó-pihenőt 2009-ben adták át a Lokomotív Turista Egyesület fennállásának 60. évfordulójára, majd 2017 áprilisában került ide OKT pecsét a Lokósok kérésére. Vízkelety javaslatára indult útnak az OKT, amit kezdetben még csak a Lokomotív tagjai teljesíthettek, de nem sokkal később más szakosztályok tagjai, majd bárki által teljesíthetővé vált.
Túránk harmadik pecsételő pontja Magyarkúton, az Irma forrásnál volt. Itt tartottuk meg a túralezáró kört is, bár hátra volt még egy kb 4,5 km-es szakasz. Mivel el akartuk érni a vonatot, nem akartuk kockáztatni, hogy a rohanásban elmaradjon a pár mondatos értékelés, jobbnak láttuk a játszótér melletti padoknál megállni pár percre.
A hátralévő szakaszon is volt még sár, Verőce külső részein is, de aztán következett a betonos út, ahol nagyjából sikerült letakarítani a bakancsokat. Felsétáltunk még a Szent András-templomhoz, gyönyörködtünk a kilátásban egy kicsit, majd megcéloztuk a vasútállomást. Szerencsére jól osztottuk be az időt, így bőven volt idő mindenkinek jegyet venni és még így is várakoztunk az állomáson. Vácig közösen utaztunk, majd kettévált a társaság és mindenki a neki megfelelő járművel folytatta hazáig az utat.
