2026.01.17 – Gulyakör instant teljesítménytúra
Adott egy szombat, amikor nincs saját túránk, a barátaink sem szerveznek semmit, de a természetben még mindent hó borít. Kár lenne kihagyni, nem? És akkor már kössük össze a kellemeset a hasznossal. Az Érdemes természetjáró fokozathoz 1.000 pont kell egyéb túramódban, amibe a teljesítménytúra is beletartozik. A hétvégére nem találtunk igazán kedvünkre valót, így életünkben először kipróbáltuk az instant túrázást.
Hogy mi is ez? Az instant túra egyénileg, bármikor teljesíthető. A résztvevőknek meghatározott útvonalon, meghatározott szintidőn belül kell a távot teljesíteni. A teljesítés igazolás elektronikus eszközzel történik, az ellenőrző pontokon található vonalkód vagy GPS helymeghatározás segítségével történik. Szóval hasonlít egy “rendes” teljesítménytúrához, de pl. frissítőpontok és személyzet értelemszerűen nincs.
A szombati túra kiválasztásánál szempont volt, hogy közel legyen és ne kelljen sokat utaznunk. Így esett a választásunk a Gulyakör Ökörrúgás túrájára. Kezdőpont: Piliscsaba/Klotildliget-Kisgulya. Ez egy GPS alapú instant, ha jó helyen állsz, könnyen megy az indulás.
Az első pittyentés után meg is kezdtük a meredek kapaszkodást a Dévényi Antal kilátó hűlt helye felé. A Jenga néven is emlegetett tornyot 2015-ben adták át, de állaga annyira leromlott, hogy 10 év múlva, 2025-ben le is kellett bontani. Így most csak egy hatalmas, hóval fedett tér fogadott minket. Az egyik oszlopon barna, lakkozott Jengás fadobozban egy emlékfüzet volt, amibe természetesen mi is írtunk.
A track alapján a 650 m hosszú Luy ösvényén kellett volna tovább mennünk, de a hóban az ösvény nyomait sem fedeztük fel, és veszélyesnek is láttuk, így inkább bevállaltunk egy 1 km-rel hosszabb szakaszt a jelzett úton. A becsatlakozásnál is csak a térkép alapján láttuk, hova jönne az ösvény, mert út nem volt, így nem bántuk meg a kitérőt.
A Kék kör jelzésen hallgattuk az erdő csendjét és a lépteink zaját, amikor hirtelen nagyobb neszezést hallottunk és egy kb 10 egyedből álló muflon nyájat fedeztünk fel. Kicsit megriadva távolabb mentek, de pont csak annyira, hogy ne zavarjuk, de még pont meg tudjuk figyelni őket. Abban a pillanatban az időre sem figyeltünk, sokkal fontosabb és izgalmasabb volt az állatok megfigyelése.
Piliscsév határában előbukkant a Pilis-tető is a napsütésben. A hó olvadni kezdett – még minden fehér volt, de a lépteink nyomán vizes, latyakos lett a talaj. Az egyik kanyarnál egy tanyán hangos bégetésre lettünk figyelmesek – a leghangosabb egy kicsi plüss-szerű bárány volt, aki oda is jött egy kis simogatásra.
Pilisszántó előtt az erdő tele volt izgalmakkal. Különféle lábnyomokat vettünk észre, ami arra utalt, nagy élet zajlik errefelé. Az egyik kanyarban egy fatörzsre 2 autógumit helyezett valaki.A cél nem ismert, de eléggé elcsúfította a látképet. Nem sokkal később két lábszárcsontot is láttunk. A közelben sehol sem láttunk vérfoltot, így biztosan nem ott ejtették el az állatot, viszont a csont elég frissnek tűnt. Talán egy ragadozó vihette a szájában valahonnan és megzavarták, emiatt elejthette.
Pilisszántón meggyűlt a bajunk a pittyentésssel és igencsak aggódtunk, hogy az út felénél nehogy fel kelljen adnunk emiatt, de aztán a Mészégetők pontnál újból volt erős GPS jel és mind a két állomás zöldre váltott. A településről kiérve kezdett elromlani az idő, egyre több helyen vastag köd ült a tájra, bekúszott az erdőbe is. A normál látást nem akadályozta, de a kilátópontokról szinte semmit sem lehetett látni.
A nap meglepetése a Kopár-tanösvény volt. Korábban még nem jártunk erre, de annyira megtetszett, hogy elhatároztuk, ide mindenképpen hozunk majd csoportot valamikor. A Vörös-hegy/Gyula-pihenőnél kezdtük érezni, hogy egyre kevesebb az idő, van hátra még jó pár km viszont fáradunk is, mert a hóban sokkal nehezebb haladni, mint száraz talajon. De nem volt mit tenni, nem akartuk pár perc miatt bukni a teljesítménytúrát, így összeszedtük magunkat és időnként kocogásba átváltva tettük meg a hátralévő pár km-t. A fahídnál pittyentés közben felidéztük a túravezető vizsgás emlékeinket, és mentünk is tovább.
Kellett is a sietés, a célba a szintidő vége előtt alig 4 perccel érkeztünk be.
Szerencsére működött a GPS és sikeresen teljesítettük a távot. Nem volt egyszerű, megküzdöttünk vele. A havas idő és a kerülő miatt a szintidő kicsit kevésnek bizonyult. Persze, az állatok nézegetése, simogatása plusz időt vett el, de ennyi szükséges volt, mert a túra élvezete is nagyon fontos, nem csak a szintidő
