2026.01.10 – Kóspallag-Márianosztra, 2026 első Távolbanézős túrája
Talán erre a túrára készültünk eddig a legtöbbet. A túra előttig az előkészületek a szokásos módon zajlottak. A hét elején aztán intenzív, országos hóesés volt és minden előrejelzés sarkvidéki hideget, újabb havazást, ónos esőt és hasonlókat ígért a hét végére. Így útvonalat rövidítettünk, kiszállási lehetőségeket néztünk, busz menetrendeket böngésztünk, naponta többször ellenőriztük az előrejelzést (erről közvetlen infókat is kaptunk – ezúton köszi, Lizicska GáborGábor Lizicska).
A szokásosnál is több plusz meleg ruhát, zoknit vittünk magunkkal, hátha valaki nem hoz eleget magával és fázik, vagy beázik a ruhája. Végül semmi extrát nem kellett felhasználni és az kiszállási pontot is csak 3 ember vette igénybe, de ők sem azért, mert nem bírták a túrát.
Indulás előtt a gyülekezőnél egy helyi bácsi, miután megtudta, merre lesz a túra, azért megjegyezte: Na, biztosan hívni kell hozzánk a Börzsönyi Hegyimentőket! Természetesen történhetett volna elesés, megcsúszás, de ez rajtunk kívül álló ok, mi maximálisan felkészültünk minden lehetőségre.
A decemberi bejárás után azt beszéltük, hogy ha esetleg pluszok vannak, akkor a Ló-hegyi patakon való átkelés gondot okozhat a sár és a szélesebb part miatt. Ehhez képest sokszor a patakot sem láttuk a hótakaró miatt.
A túrán velünk tartott és végig közreműködött a Tekergők Túra Csoport túravezetője, Niki. Nagyon felkészült volt a választott témákból és maximálian odafigyelt a túrázókra. Köszönjük szépen, és várunk máskor is!
És eljött Harka László (Permatúra) is, akivel már korábban egyeztettünk, hogy kíváncsiak vagyunk egymás túráira – most végre eljött az első ilyen alkalom.
2026-tól minden túrázónk pecsételős túrafüzetet kap – ezeket is kiosztottuk indulás előtt. És célba értek az első túrabérletek is.
Kóspallagon a központban találkoztunk. A Mária neve templom felé indultunk el a Kék jelzésen. A Kálvária felé tartottunk – keresztek felállítását Tuzsik Mihály helyi lakos anyagilag is támogatta az 1930-as évek második felében.
A Kálváriáról lefelé mentünk a Ló-hegyi-patak völgyéig. A patakmedret és sok helyen a patakot is hó borította, ami nehezítette az átkeléseket, mert sokszor nem látszott, hol ér véget a víz és hol kezdődik a part. A patakot a hó alatt sok helyen csak vékony jégréteg fedte, ami könnyen beszakadt. És a táv alatt több, mint 10-szer kellett átszökkennünk a két part között.
Az Érsek-forrásról csak fotót mutattunk – ebben az időben nem lett volna értelme lemenni és megnézni. Itt tartottunk is egy kisebb pihenőt, mert újabb emelkedő várt ránk. A Nagy-Sas-hegyet végül kihagytuk, mert a meredek köves út ezúttal nem érte volna meg, de Nagy-réti kilátópontra természetesen kimentünk a Z jelzést követve. Itt készült a csoportkép is, majd tovább indultunk a rétet átszelve ismét felfelé haladtunk a Só-hegy irányába a Horváth József útján. Horváth József volt az, aki 1952-ben 3 hónap alatt elsőként járta végig az Országos Kéktúra útvonalát, és lett az 1. számú kéktúra-igazolvány tulajdonosa.
A Só-hegyen sajnos nem volt annyira tiszta a kilátás, hogy a Bazilikáig ellássunk, de a környező hegyek hó borította hegyoldalai is nagyon látványosak voltak. Innen az ereszkedés a Kende-kereszt után igényelt némi technikát és odafigyelést, de mindenki nagyon jól vette a feladatot és esés nélkül értünk le – bár volt, aki eleve úgy jött egy szakaszon, hogy leült és leszánkázott egy-egy részen.
A Lengyel-rétek lankásabb része után a Kopasz-hegy megmászása következett. A végén a gerincen úgy haladt a csapat libasorban, mint akik a Himaláját másszám meg éppen – az elkészült fotók legalábbis nagyon hasonló érzést adtak vissza. Itt a Nap is kisütött egy kicsit, kékké varázsolva az eget. A látvánnyal nagyon nehéz volt betelni, de indulni kellett tovább.
Várt ránk ugyanis egy meglepetés program. A bejáráson össze ismerkedtünk Hajnival, aki a Márianosztrai börtönben dolgozik és a múzeumba rajta keresztül vezet az út.
A Pálos múzeum és Börtönmúzeum hivatalosan március és október között van nyitva, de előre bejelentkezéssel fogadnak csoportokat is a köztes időszakban. Mindenképpen érdemes felkeresni a múzeumot, ha arra jár valaki, mert 2 érdekes kiállítást is láthatunk, Hajni és kolléganője pedig minden kérdésre készségesen válaszol.
A múzeum után hátra volt még kicsit több, mint 5 km és pár “kisebb“ emelkedő is. Az utolsó szakaszon ránk is sötétedett, előkerültek a fejlámpák és az erdő sötétjében kontrasztos, világító fehér hó kísérte utunkat vissza Kóspallagig.
A végén, miközben megbeszéltük, ki melyik kocsival tud utazni a tömegközlekedési csomópontokhoz, előkerült a csomagtartóból másfél liter forró tea, ami gyorsan el is fogyott, mindenkinek jólesett pár korty melengető ital.
A mai túra valószínűleg mindenkinek sokáig emlékezetes marad. A legtöbben még sosem túráztak ekkora hóban. Ami élmény is volt természetesen, ugyanakkor nagyon fárasztó A friss porhóban gyalogolni. A megtett távolság legalább másfélszeresen számít.
