2026.01.04 – Börzsönyi csapás, ALBA Teljesítménytúra
Január első hétvégéjén a kiinduló bázisunkat Verőcére tettük át. Vasárnap is teljesítménytúrán vettünk részt, amit az ALBA Túrakör Természetbarát Egyesület szervezett. Az arany minősítéshez kb annyi pont kellett, amennyit a legrövidebb táv után kaptunk. Abban biztosak voltunk, hogy a szombati 36 km után ezt a 16 km-t még simán teljesíteni tudjuk, mivel a megadott szintidő is barátságos volt.
Végül persze bőven szintidőn belül értünk célba, még úgy is, hogy útközben kétszer is megálltunk hosszabban beszélgetni. A Királyréti Kisvasút Kismarosi megállójánál ismerős arcok bukkantak fel. Távolbanézős túrázóink közül jó páran vasárnap a Permatúra túráján vettek részt Harka Lászlóval. Nagyon megörültünk a csoportnak és ők is nekünk, hogy összesodort a véletlen. Később, a Gál-hegyről visszafelé tartva ismét találkoztunk velük – és persze megint megálltunk beszélgetni. Meg is beszéltük, hogy ha véletlenül összefutunk aznap harmadszorra, akkor meghívjuk őket egy italra – de erre végül nem került sor, mert másfelé vitt az utunk.
Ennek a vasárnapi teljesítménytúrának egy szakaszát pont fordítva csináltuk, mint a tegnapi hosszú távnak. Verőcéről most a Csattogó völgy felé indultunk el. Az éjjel friss hó esett, és a tegnap jeges részeket vékony rétegben fedte – így figyelni kellett, hova lépünk, hogyan megyünk. Leküzdöttük ezt a szakaszt, majd jött a kisvasút és a nagy találkozás.
Továbbindulás után jutott eszünkbe, hogy kellett volna egy közös fotót csinálni, és sajnáltuk, hogy elmaradt, de visszamenni már nem akartunk emiatt.
Kismaroson a járdán haladva elég gyorsan elértünk a Morgó állomásig. A magunkkal vitt hómacskák itt, az első ellenőrző ponton, az Öreg Morgó étteremnél kerültek elő. Tudtuk, hogy emelkedő következik, és az előző napról frissek voltak az emlékeink arról, hogy meredek, csúszós, jeges lesz a terep. Jó ötletnek bizonyult, sokkal könnyebben haladtunk.
Annyira az előző napi teljesítménytúra terepe, útvonala volt a fejünkben, hogy nem is néztük a térképet, el is beszélgettük az időt, így egy kicsit benéztük az utat. A mögöttünk jövő idősebb házaspár pedig minket követett, így ők is a rossz úton haladtak.
Megoldottuk a feladatot, egy kis kitérő után (távban nem volt kevesebb, mint az eredeti) csatlakoztunk be a Z jelzésbe.
A Gál-hegyre felérve kimentünk a kilátópontra körülnézni. Szerencsére most is csodás kilátás fogadott, messzire el lehetett látni. Többen akkor értek oda és csodálkoztak, hogy itt nincs pecsételőpont, de aztán mindenkit lenyűgözött a látvány és elengedték a dolgot.
Visszafelé a Gál-hegyen találkoztunk ismét a törzstúrázós csapatunkkal. Kihasználtuk a dolgot, elkészült a fotó, végre személyesen is bemutatkoztunk egymásnak Harka Lacival. Aztán mindenki folytatta az útját ellenkező irányba. Rájuk még várt jó pár km, nekünk jóval kevesebb volt hátra.
A Gál-hegyről Nagybörzsöny irányába a lefelé vezető út nagyon meredek, köves-havas, az erdőben csak 1 ember fér el az ösvényen. A teljesítménytúra résztvevői közül jó páran ekkor jöttek felfelé, és más túrázók is ezt az útvonalat választották, így néhányszor félreálltunk, hogy haladni tudjanak. Nekünk segítségünkre volt a hómacska, de többen nem igazán téli, havas időjáráshoz voltak öltözve….
Végre visszaértünk az Öreg Morgóhoz. Pecsételés után levettük a hómacskát, mert innentől szinte végig településen haladtunk, ahol többé kevésbé letakarították a járdákat, utakat.
A kisvasút megállója után végig a Mária úton vezetett az út. Egy rövid ideig a Török-patak mellett mentünk. A patak két szélén jégréteg – ha továbbra is ilyen hideg az időjárás, talán egy héten belül be is fog fagyni.
Verőcére beérve a vasúti sínek melletti úton haladt a kijelölt útvonal. A megállónál lefotóztuk a biciklis installációt, és szépen besétáltunk a célba. Kitűzőt választottunk, megkaptuk az oklevelet, beszélgettünk kicsit az Albás Tóth Zolival
A túra végeztével még el autóztunk Királyrétre, ahol az egyik túrázónkat, Julcsit Karsai akartuk meglepni. Tudtuk, hogy a középtávon volt pontőr. Éppen végzett is, minden túrázó elhaladt és pecsételt már, így végül visszavittük Verőcére a célba és a kocsiban beszélgettünk egy kicsit.
Megcsináltuk! Ezzel a túrával kipipáltuk az arany természetjáró minősítéshez szükséges összes pontot. Alig egy év (max 2 év alatt lehet teljesíteni) alatt sikerült. Ehhez rengeteget voltunk a természetben és nagyon élveztük ezt az időszakot.
Jövő szombattól új kalandok, új pontgyűjtés kezdődik (cél az érdemes természetjáró minősítés 3 éven belül)
