2025.08.30 – Pilisszentlászló-Visegrád, OKT

 

Mivel a féléves kérdőívben többen is írták, hogy szívesen teljesítenék velünk az OKT szakaszokat, így a kívánság meghallgatásra talált és megkezdődött a közös teljesítés. Nem ígérjük, hogy az elkövetkező évek során a teljes útvonalat bejárjuk együtt, de az biztos, hogy nem ez volt az utolsó ilyen esemény.

 

Találkozás Szentendrén a HÉV- és autóbusz állomásnál. Szerencsésen leküzdöttük az első akadályt, és mindenkinek lett buszjegye. Elbuszoztunk Pilisszentlászlóig, bekerültek a füzetekbe az első pecsétek, és kezdődött is az emelkedő.

 

Sajnos a piros erdei nyilvános telefonkészüléknek már híre-hamva sem volt (a térkép jelölte), pedig szívesen hallhattunk volna verseket a túra elején. Elhaladtunk előbb a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus emlékkereszt, majd a Szarvas-szérű mellett és megérkeztünk a Pap-réti- erdészházhoz. Újabb pecsét került a füzetekbe és indultunk is tovább.

 

Az Urak Asztala alatti kék ösvényen haladva szó esett a légvédelmi rakétákról, a szigorúan őrzött bázisokról. Újabb km után megérkeztünk a Vízverés nyergéhez, ahol a Madas László emlékkő is áll. Bár még nem volt dél, de ebédszünetet tartottunk, mert tudtuk, jó darabig nem lesz olyan hely, ahol mindenki le tud ülni. A pihenő és evés után beszéltünk Madas László (1979-ben szerepelt a Másfélmillió lépés Magyarországon című filmsorozat Pilisi-parkerdőt bemutató részében) erdőmérnök szerepéről a pilisi erdőgazdaságban.

 

Ezután elindultunk az Erdőanya tanösvényen – csak egy kis szakaszt jártunk be, de láthattuk a természet erejét, körforgását – ezt az erdőrészt 1850-ben termelték le utoljára. 100 évvel később aratóvágásra sorolták, de Madas másfajta erdőgazdálkodást képzelt el. Így az érintetlen erdő, élő- és holtfák között vezet az út.

Madas mottója: „Bármi is történik, a pilisi erdők jövő tavasszal is kizöldülnek!

 

Következő állomásunk a Moli pihenő, ami Molnár Lajosról (Vörös Meteor Természetbarát Egyesület) kapta a nevét. A kilátópontról csodálatos kilátás nyílik a Dunát délről kísérő, íves hegykoszorúra.

Miután kigyönyörkodtük magunkat, elkészültek a fotók, pecsételtünk a Jó Kilátások Visegrádi hegység füzetbe, elindultunk a Nagy-Villám felé. Az út melletti menedék mellé kültéri kondiparkot telepítettek, amit a többségnek mindenképpen ki kellett próbálni – nagyon jól szórakoztunk

 

A programban szerepelt a Zsitvay kilátó. Viszont az eltelt idő miatt dönteni kellett: ha el akarjuk érni a kinézett buszt, akkor kimarad a kilátó. A többség úgy volt vele, hogy belefér, ha egy busszal később érünk vissza. Akik a korábbi indulást választották, azok pont elérték a buszt – viszont (mint utóbb kiderült) Szentendrén a felhőszakadás miatt több mint fél óráig nem tudtak továbbindulni.

A Zsitvay kilátó mindenkit lenyűgözött. A panoráma, a teljes rálátás a Visegrádi várra még a gyülekező felhők ellenére is pazar volt. Mire mindenki leért, OKT pecsétek is bekerültek a füzetekbe, elkezdett csepegni az eső és egyre jobban rákezdett.

Az utolsó pillanatban értünk el a Fellegvár melletti bolt- és büfésorra. Szakadni kezdett az eső és a különböző időjárási előrejelzések szerint ez hosszabb ideig tartott.

 

Végül úgy döntöttünk, hogy egy kevésbé esős „időablakban” útra kelünk és megpróbáljuk elérni a révnél a Szentendre felé tartó buszt. A talaj lejtős, felázott, csúszós, saras volt, csúszkáltunk és kisebb esések is voltak, de szerencsére mindenki épségben leért.

A Kálvária kápolnára sajnos nem maradt idő, plusz az erősödő esőben már senki sem akart újabb infókat hallani. Pedig a Viktorin sétány tiszta időben megér egy hosszabb megállást.

 

Sprint a buszmegállóba, hogy feltartóztassuk a buszt, amíg a csoport minden tagja odaér. Ez olyan jól sikerült, hogy egy újabb gyors vágtával a komp melletti pecsételőhelyet is elértük, így bekerült a mai napra tervezett összes OKT pecsét!

A buszon mindenki elpilledt egy kicsit (Logan kutyus el is szundított), hiszen hosszú és eseményekkel teli nap volt. Gyors búcsúzás a parkolóban és indultunk is haza.