2025.08.02 – Börzsöny a Tekergőkkel

 

A kiírás szerint a táv kihívásokkal teli és csak gyakorlott túrázóknak ajánlották. Ez tökéletesen leírta azt, amit ez a nap tartogatott számunkra: emelkedő, majd egy kicsit nagyobb emelkedő és a változatosság kedvéért ezután is meredeken felfelé mentünk. Na jó, a végén persze lejtmenet volt, „könnyítésként” sárban, gázlókon való átkeléssel.

 

És mindenféle időjárás előfordult a nap folyamán. Az első lépések megtétele előtt elgondolkoztunk azon, biztos jó ötlet volt, hogy otthon hagytuk a naptejet? Mert ott és akkor úgy nézett ki, hogy a napsütés lesz a meghatározó. Aztán mentünk kellemes erdei nyári időben, amikor az emelkedő és nem a hőmérséklet izzasztott meg. Majd elért minket egy hosszabb eső villámlással és dörgéssel – szerencsére akkor pont fedett helyen voltunk. Lefelé pedig megküzdöttünk az ismét párás, nedves idővel és az eső miatt csúszóssá való talajjal is.

 

A nap ismertetése és a bemutatkozó kör után mi voltunk a Kemencei Erdei Múzeum Vasút aznapi első utasai: a menetrendi indulás előtt különvonat vitt el minket a Csarna-Völgyi állomásig.

 

Innen a zöld jelzést követtük a túra első felében. Útba ejtettük Sas-úton a Godó-várat, a Miklós-tetőt, Magos-fát, majd végül a Csóványost. Itt tartottuk az első nagyobb pihenőt. A 22 méter magas, geodéziai mérőtoronyból kialakított kilátóba természetesen fel kellett mennünk megmászva a 133 lépcsőt, mert még nem mentünk eleget felfelé…

 

És ha már a Kéken voltunk: ezt az OKT szakaszt már korábban bejártuk, de ha már ott jártunk, beszereztük az új pecsétet is a Csóványoson. Itt láttuk az egyik kedvenc bogarunkat, a havasi cincért is, és nem sokkal későbbegy másik példányt is.

 

Innen már a kéken folytatódott a túra. Elmentünk a Vilma-pihenő, Szabó-kövek, Hangyás-bérc, Égés-tető, Rakodó-nyereg mellett, míg végül megérkeztünk a Nagy-Hideg-hegyi turistaházhoz. Épp időben – kb az érkezésünkkel egy időben leszakadt az ég, villámok cikáztak és ömlött az eső. Így bőven volt idő egy késői ebédre a felújított turistaházban – a szervezők előre jelezték érkezésünket és a várhatóan nagy étvágyunkat.

Taktikai megbeszélés (szükség esetén hol lehet rövidíteni a tervezett útvonalat) és az esőfelhők nagyjábóli elvonulása után elindultunk lefelé. Korábban azt gondoltuk, eddigre elfárad a csapat és a visszautat elcsendesedve tesszük meg. Ehelyett a meleg étel és pihenő megújította az energiákat és jó hangulatban, vidáman, rengeteget nevetve tettük meg az utolsó km-eket.

 

A hirtelen jött eső kissé megárasztotta a Csarna-patakot, ami pár helyen nehezebbé, ugyanakkor izgalmassá tette az átkelést a gázlókon. A program szerint a Vilatitól Kemencéig vonatozás várt ránk. Mivel azonban kissé túlléptük a megadott időt, és nem akartuk lekésni a vonatot, ezért a koffeinnel felturbózott önként jelentkező túratárs elrohant, és biztosította a vasutasokat, hogy érkezünk, várjanak meg.

 

A Börzsöny és a Csarna-völgy minden alkalommal elvarázsol, új arcát mutatja meg. Nem is lehetett volna jobb helyszín az idei 50. túránapunkhoz.

 

A túra alatt hosszabb rövidebb előadásokat is hallhattunk a nevezetességekről. Az elejétől minden szuper volt, köszönjük Bius és Gábor! A túravezetők maximálisan odafigyeltek minden apróságra, a társaságra, a hangulatra. A „frissen végzett újoncok”: Niki, Dalma, Zoli is megmutatták és bebizonyították, nem véletlenül választották őket a Tekergők túracsoport túravezetői közé. És külön piros pont a kisvasutas élményért.

 

Jó volt ismét találkozni barátokkal, túravezető társakkal és új emberekkel. Szuper nap volt, nagyon jól éreztük magunkat!