2025.07.26 – Holdvilág árok
Kisebb szünet után július végén ismét Távolbanézős túra volt, amit a jelentkezések alapján nagy érdeklődés kísért. A hajnali nagy vihar és az időjárás előrejelzés szerint jósolt esetleges eső sem szegte kedvét a túrázni vágyóknak. Teljes létszámmal vágtunk neki a napnak (és ugyanannyian is fejeztük be).
Az első jó pár km az emelkedőről szólt, szinte végig felfelé mentünk egészen a Bölcső-hegyi kilátóig. A fülledt, párás levegő jelentősen lassította a haladást felfelé.
A Holdvilág árok hatalmas szikláit nem lehet megunni, minden alkalommal lenyűgözőek. Szó volt a kialakulásáról, a vulkanikus eredetű törmelékes piroplasztikus rétegekről – ugye mindenki már a helyszínen megjegyezte az összes szuper kifejezést?
A Domini forrást még a túra elején érintettük, és bő folyású, hideg vize mondenki számára felfrissülést adott. A Domini patakban volt víz, de az átkelés egyik gázlónál sem okozott problémát, a köveken, néhol pallókon lépdelve mindenki száraz lábbal úszta meg a kalandot. A sziklakatlannál a Meteor létra előtt mindenki választhatott, hogy merre folytatja az utat. A többség a létrás megoldás mellett döntött, páran viszont a meredek úton, a fa lépcsőkön felfelé közelítették meg a találkozási pontot. Nagy volt a forgalom, a hajnali eső után a létra is csúszott egy kicsit, így tovább tartott a feljutás. Miután mindenki felért, közösen folytattuk az utat – még mindig felfelé.
A Bölcső hegyi kilátónál kifújtuk magunkat, és kis csoportokban felkapaszkodtunk a tetejére, ahonnan csodás a panoráma.
A pihenő és a gyönyörködés után végre lefelé is mentünk egy kicsit – egészen a Lajos forrásig. Itt szokás szerint nagy tömeg – túrázók és vizet vételezők vártak türelmesen, hogy sorra kerüljenek. Vízutántöltés után, ebédszünet alatt beszéltünk egy kicsit a Lajos forrásról és a Dreher/ Ságvári Endre turistaházról.
A következő látnivaló a Vasas szakadéknál volt. Érdemes figyelni, hova ülünk, mert a bejárat előtt egy odvas fába darazsak költöztek.
Innen egy hosszabb menettel (főleg lefelé, de a végén ismét emelkedővel) a Hubertus házhoz (egy ideig Janda Vilmos kulcsosház) érkeztünk. A régen jobb napokat látott kulcsosháznál felüdülésként meséltünk a magyar kriminalisztika egyik legtöbb halálos áldozattal járó, teljes egészében máig felderítetlen bűnügyéről (1 feltételezett elkövető, 2 helyszín, 7 halott).
Az utolsó kilátópontnál kettévált a csapat – pár résztvevőnek mindenképpen tartania kellett a délután 4 órai befejezést, ezért velük az utolsó látnivalót kihagyva gyorsított menetben lementünk a parkolóig.
A csapat másik fele ismét felfelé vette az irányt a kilátópontig. Mindenki gyönyörködött a panorámában, sorozatban készültek a csoport- és szelfiképek.
Visszafelé az utolsó km-eknél két kissé tanácstalan és eltévedt család csatlakozott a társasághoz, akik a Gyopár forrásnál nem igazán tudták, hogyan találnak vissza az autójukhoz. Végül ők is szerencsésen célba értek.
Az autóknál értékeltük a napot, beszélgettünk egy kicsit, majd a busszal érkezőket eljuttattuk a HÉV-hez.
