2025.03.08 – Pázmánd-Nadap
Szeretnénk megmutatni olyan helyszíneket is a túrázóinknak, amik talán kevésbé ismertek és felkapottak. A Velencei-hegységről a legtöbb embernek az ingókövek jutnak eszébe, pedig még rengeteg izgalmas látnivalót tartogat ez a tájegység is.
A terepi adottságok, az egyes látnivalók egymástól való távolsága, illetve az általunk előnyben részesített körtúra jelleg miatt ezen a túrán egyes szakaszokat oda és vissza is bejártuk. A megtett 22 km után már tudtuk, hogy a végleges túraútvonal biztosan el fog térni valamennyire a maitól és pont ezért nem elég kizárólag térképen túrát tervezni akkor, ha nem csak magunk indulunk útnak, hanem egy kisebb-nagyobb társaságnak szeretnénk megmutatni a látnivalókat.
Pázmánd „központi” részéről indultunk útnak. Elsőként a BuBa (Budapest-Balaton kerékpárút) pihenőnél álltunk meg, ahol megcsodáltuk a Varga Norbert helyi fafaragó által láncfűrésszel készített szobrokat. Majd 2 km-t mentünk, mire kiértünk a településről. Rövid, de annál meredek kapaszkodó után értünk el a kvarcitsziklákat és a kicsi, de nagyon látványos Zsidó-hegyi sziklaszorost. A sziklákon szó szerint át kellett mászni, mert erre vezet a P jelzés.
Felérve csodás panoráma fogadott minket. Megnéztük a helyiek által csak rókaitatónak hívott sziklamélyedéseket, majd a Zsidó-hegyi keresztek felé mentünk tovább. Tettünk egy kis kitérőt a felhagyott bányához, majd visszatérve a P-re kidőlt fákat kerülgetve jutottunk el a Cibulka patakig. Szőlők és szántók mellett vezetett a turistaúttal együtt a bringaút, és olykor figyelni kellett, hogy a nagy sebességű bringások ne üssenek el.
A Csúcsos-hegy tényleg csúcsos, keskeny és meredek ösvény vezet a tetejére, de mindenképpen megéri felkapaszkodni a látvány miatt – a Velencei tó nagy része látszik innen.
Innen már nem volt messze Nadap, ahol a fő látnivaló az ősmasszívum, a szintezési ősjegy és az alappontok. Erről jó sokat lehet majd mesélni a túrázóknak!
Tovább haladtunk egy kevésbé izgalmas látnivalókkal kecsegtető szakaszon, majd ismét elkezdtük megkeresni és meg is találtuk az atombunker szellőzőnyílását. Egészen a Likas-kőig (furcsa egy képződmény, a kövek között hatalmas lyuk, de szerencsére stabilan ellenáll az időnek) mentünk el, ahonnan visszafordultunk és megmásztuk a Meleg-hegyet. Felírtuk a geotorony színét és számát, majd hipp-hopp ismét Nadapra értünk. Innen már csak pár km volt Pázmánd, a kiindulási helyszín.
Táv: 22,1 km
