2025.02.01 – Dunaalmás
Túravezető képzős kis csoportunk az oktatónkról kapta a nevét. A végzés óta ez már a második közös túránk (és terveink szerint rendszeresen fogunk találkozni), ami egyúttal is egyikünk születésnapjára esett. Sajnos nem mindenkinek volt jó az időpont, de aki ott volt, nagyon jól érezte magát.
Igazi, helyi túra- és idegenvezetőnk volt Virág személyében, aki Dunaalmáson lakik, így minden zegét-zugát jól ismeri a településnek.
Betlehempuszta felé indultunk el az erdészház irányába. A Római kőhordó úton elgondolkoztunk az idő múlásán, amíg az igencsak régi úton haladtunk. A Les-hegy tetejére körbenéztünk, majd leereszkedtünk az Ördögkéz-sziklához. Visszatértünk a római útra és útközben megnéztük, hogyan is néz ki egy áteresz. A legbátrabbak át is bújtak az egyre szűkülő járaton.
Következő megállónk a Dávid-kilátó volt, aminek a tetejéről szép kilátás nyílt. Nem igazán értettük, hogy miért pont ide építették a kilátót, de a háttérsztorit hallva világos lett, hogy onnan pont rálátni Szomódra.
A Kőpite hegyen a kilátópontnál előbb megcsodáltuk a Dunát és az elénk áruló panorámát, majd a hegy tetején a pihenőnél szülinapi köszöntés és tortázás következett.
Ennyi túravezetőnek nem okozott gondot az iránymenet, így nem mindig az úton haladva értünk el a kőbányáig. A Dunaalmási Kőfejtő TT-nél természetesen az ösvényen haladtunk, amíg elértünk a Nagy-hegyre. Később megcsodáltuk Virág kedvenc helyét és így értünk vissza a településre. A temetőn át vezet a turistajelzés (Z), ami nem véletlen, mert Csokonai Lillájának sírja áll itt.
A hideg idő ellenére a Lilla forrásban való megmártózás nem maradhatott ki – legalábbis annak, akik fürdőruhával készült. A Duna-part mellett futó úton visszafelé megnéztük a török kori malom maradványait, a Platánliget pihenőtavat és a Kék-forrást is.
A napot egy közös lángosozással zártuk – és mi már akkor sejtettük, hogy hamatosan lesz ide Távolbanézős túra is.
Táv: 12,5 km
